Köszöntelek Téged! 
Szeretnék egy olyan blogot írni, ahol betekinthetsz a munkánkba. A gondolatoktól mindaddig, amíg egy tárgy, vagy egy ékszer elkészül. Nem mondom, hogy napi rendszerességgel fogok jegyzeteket készíteni, de szeretném, hogy laikusok számára is érthető, érdekes legyen a kerámiakészítés folyamata. :)
Nos, hol is kezdjem pontosa, nem készültem születésem óta keramikusnak, egy barátnőm ötletére (25 évvel ezelőtt) elvégeztem egy tanfolyamot. Már az első alkalmakkor éreztem, hogy különleges érzés kerít hatalmába. Ez így is maradt, közben elvégeztem az iskolákat, és mára rengeteg tapasztalás van a hátam mögött. 
Krisztivel még a kezdetekkor ismerkedtem meg, azóta is közös az utunk. Néha csatlakozik hozzánk egy-egy jó ember, Ők néhány évig velünk maradnak,  majd folytatják az útjukat nélkülünk.
A kezdetekkor, az első közös képünk.
Megismételtük a képet 23 évvel később 🙂
Akkor még nem tudtuk, hogy ez örökre szól.
Szóval a kis csapatunk ma :-)
Fodor Vivi
Galambos Kriszti
Boros Hajnal
Engedd meg hogy meséljek arról, nekem mit is jelent az agyag.
A plasztikus agyag...Nos, képzeld el, mintha gyurma lenne, az én alapanyagom. Sok színben, sokféle égetési hőfokkal rendelkezik. Nem fogok szakmai előadást tartani, hiszen nem ez a célom! Fehér, barna, rózsaszín, és szürke színezett agyagot használunk. A tárgyak határozzák meg végül, miből-mi készül.
Ékszereket lassan tíz éve készítek, kihívásnak is tűnik kicsit, hiszen az agyag nem egy puha, lágy, könnyen formálható anyag. Viszont ezer lehetőség lakozik benne! Nincs két egyforma darab, hiszen a kezed között alakul, és kel életre. Sokszor készítek vázlatokat, rajzokat, hogy egy-egy darab hogyan készüljön, milyen legyen a végleges formája. De menet közben előfordul, hogy változik, hiszen az agyag formálható. Nincs veszteség, csak az idő.
A motívumot, mintát, formákat sokszor a hangulatom, az érzéseim irányítják. Persze nem lennék teljesen őszinte, ha nem mondanám el, hogy néha a trendek is befolyásolnak! :)  Az aktuális divatszínek, vagy épp a formák,  például az ékszereknél. Ha szobrot készítek az teljesen szerelem, csak az érzéseimre hagyatkozom, de sajnos erre nem jut annyi időm, mint amennyit szeretnék. Szóval, nekem az agyag a szabadság és a szerelem fogalmát testesíti meg, hiszen az alkotás szabadsággal jár. Ugyanakkor kemény fizikai munka, de az elkészült tárgyakon, ez nemigen látszik. Ezért szeretném, ha követnétek az írásaimat. Betekintést engedek a műhelyembe,  a munkám pillanataiba, így talán kicsit az életembe is.
A Technológiákról
Hogy a technológiáról is írjak (persze nem szigorú szakmai nézetből): Alacsony tüzű és Raku égetést használom a munkám során. Az alacsony tüzű mázak hihetetlen mozgásteret engednek a színek skáláján,ezt igyekszem is mindig a végletekig használni!
A RAKU pedig egy ősi, japán technológia, úgy 500 évvel ezelőttről datálva. 
A TŰZ, a VÍZ, a FÖLD, és a LEVEGŐ, azaz a négy elem, ami a létezésünk alapja, a raku pedig ezen létezés megtestesítője.
Az agyag földből van, tűzzel égetem a tárgyakat, az oxidok, amiket mázakban használok a levegő hatására kelnek életre, és a víz az, ami véglegesíti, fixálja a színeket. Persze ezt így lehet nehéz elképzelni, de csodás folyamat.
Az 1000 ℃- os tárgyakat kiszedni a kemencéből komoly védőfelszerelést igényel. Viszont ezt mi a magunk vicces módján tesszük.

Raku égetés képekben:
No de hogyan is készül egy-egy tárgy vagy éppen egy ékszer?
Amikor megkérdezik, hogyan találom ki, honnan jön az ihlet, nem mindig tudom szavakba önteni a választ.

Egyszer csak ott van a fejemben, valahogy testet ölt, látom a színét, a formáját.

Ha tervezek valamit az mindig egy gondolattal kezdődik, ami egy érzésből ered. Hallasz egy jó zenét, látsz egy csodás tájat, egy képet, vagy éppen egy boldog pillanatot éltél át.

Soha nem ülök le egy üres papír fölé, hogy akkor most megtervezem a következő modellt, akkor veszek elő tervező füzetet, amikor egy gondolat összeállt a fejemben.

Persze, ez néha cetlik halmaza, hiszen nem vagyunk tökéletesek :-)

Ha egy ékszert veszünk górcső alá a “hogyan készül” rovatban, akkor a tervezés után a kemény munka következik, vagyis rengeteg gyöngy gyártása. 

Minden darab kézzel készül, plasztikus agyagból formázva. Az első lépésként a motívumok egyenként kerülnek a gyöngyre vagy egy medálra. Majd az égetés, az úgynevezett zsengélés következik, 980C fokon, ami minimum 24 órát igényel.

Ezután kapnak mázat a gyöngyök-medálok. Egyenként ecsettel hordjuk fel  a felületre, és egy speciális állványra kerülnek, majd ismét a kemencébe 1040 ℃, 1060 ℃, vagy 1090 ℃ fokra a máz színétől és típusától függően. Akár 48 óra is eltelik mire kikerül a kemencéből, hiszen az égetés során a hőmérséklet meghatározott ütemben megy fel, illetve hűl le. 

Az elkészült gyöngyökből készítem az ékszereket, itt használok vásárolt köztes elemeket vagy éppen kapcsokat, hordozó szálakat. Az ékszereknél a saját ízlésem a dominál, tetszik vagy nem tetszik alapon. Felpróbálom újra és újra, összefűzöm őket, amíg a végleges darab el nem készül.
Legközelebb a szobrokról mesélek nektek...

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.